Te minden percnek kihörpinted zamatát,
Én pusztítom azt ami örök, hogy növesszem virágát.

Te örömkedvét kéred mindenkinek,
Én megértem fájdalmát a földkerekségnek.

Te megállsz minden jóból kóstolni,
Én jobbra vágyok és nem tudok megállni.

Te nevetsz ott, hol nevetni mind összegyűlnek,
Én éjfél után búcsúztatom könnyeimet.

Te megállsz vágyaidból álmot kovácsolni,
Én tagadom vágyaim, hogy tudjak még harcolni.

Te őrzöd amit adnak, és kínálatból élsz,
Én szórom amim van, mert sorsom felemészt.

Te elköltözöl oda, hol boldogság nem jut,
Én megjátszom a boldogságot, mert nekem ennyi jut.

(…Most lásd miként maradunk
egy nem egyező szépség…
Te: öröm kedv örök forrása
Én: …szerelmünknek árnyéklása.

Mi: költemények szavak nélkül…
Ketten: melódia kotta nélkül.)

Te …felséges lángolás.
Én …csendes kioltás.




Ismeretlen költő után fordította
Isabela Adela Rózsás
1996 augusztus 1-én.
Budapest